Erdő

-Szia!*Köszön el és nézi az eget a naplementét.*
~Szép.~~*Gondolja és továbbra is ül a faágon, nem figyel Yurira, de semmi másra se, csak a naplementére.*

-Ne, megy le a nap, oda kell érnem mielőtt lemaradok*Gondolja,majd megigazítja cipőjét*
-Nos, én futok*Mondja, mosolyogva*
-És Deniel ha tudni akarod, egyszer kövess ilyentájt* Mondja, mosolyogva majd biccent egyet a fejével*
-További kellemes estét*Mondja,mosolyogva*
-És Yuri, ha vér kell menny le a raktárba, onnan szereznek a többiek is. Már aki*Mondoja, még mindig mosolyogva*
-Sziasztok*Köszön, és rohan a kastélyba, mint akit kergetnek*

*komoran fekszik le a földre*
<Igaz nem lehet változtatni>*Gondolja*

*Nem szól hozzá, de elismeri hogy tényleg szép a naplemente. Emlékezteti a régi időkre, ami másnak a helyzetében talán szomorú lenne, de ő szeret emlékezni.*
-Majd elmondhatod, hogy hol van, mert pont ilyen helyeket keresek. *Mondja Sayukinak és lenéz rá, mikor meghallja, hogy a múlton nem változtathat, elszomorodik. Tudta ezt eddig is, de most mégis rossz érzés volt. Természetesen ez nem látszik rajta, meg sem mozdul az arca, de nem válaszol.*

-Igen az gyönyörű*mondja, mosolyogva, majd a ruhájára pillant. Sóhajt, előveszi tőrét, és megint igazít rajza egy keveset*
-És, ahová én megyek, senki sem szokott jönni. Mondjuk, de tegnap ott volt Joshua*Mondja,majd sóhajt, és Deniel-re pillant*
-A múlton nem tudsz változtatni. Ha akarnál se*Mondja az utolsó 3 szót inkább magának, mint Deniel-nek*

<Naplemente gyönyörű>*kicsit elpirul*
<Alig várom hogy egymagam legyek>*mosolyog*

*Észreveszi, hogy nemsokára kezd esteledni és egy nagyon kicsit jobb lesz a kedve, mert szereti a naplementét és este általában mindenki megy a kastélyba, ő pedig egyedül maradhat a természetben, nyugodtan gondolkozhat és emlékezhet.*

-Mivel, mindit nem találsz elég érdekesnek*Vágja rá rögtön*
-Ennek örülök, személyes készletemből kaptad*Mondja, mosolyogva, majd az égre pillant*
~Még egy óra, és megint jön az őrült hajsza* Gondolja,majd megborzong és elmosolyodik*
~Naplemente, naplemente, naplemente, vigyázz, mert meg leslek*Gondolja, és még nagyobb lesz a mosolya*

-Kérek kérek*felkel és a zacskót issza*
-Finom*mosolyog*

*Nem figyel oda a két lányra, megint megjelent a mókusa és vele játszik. Csak akkor eszmél fel, mikor Sayuki hozzászól.*
-Jogos, tényleg nem beszélünk soha, de mással se szoktam. *Mondja komoran elmereng a régi szép időkön.*

*Nem figyel Deniel-re, csak Yurit nézi*
-Kérsz vért?*Kérdezi,majd belenyúl a zacskóba. Mutató ujját a vérbe, mártja, amit Yuri orra alá tesz*
-Ez mind, a tied*Mondja,majd Yuri kezébe,teszi a zacskót, úgy hogy ne folyjon ki*
-Nem nem tudom, mivel, sosem beszélgetünk*Mondja, mosolyogva,majd feláll.Véres ujját letörli, és a zsebkendőt eléget*

-Vér,vér*halkan*
-Nem érdekel semmi csak a vér*halkan*

-Nekem se a szabájok betartása a legfontosabb, de gondolom tudod. *Mondja mosoly nélkül, ahogy azt tőle megszokhatták.*
-Nem kérek köszi, én inkább maradok a saját készletemnél. *Mondja és átugrik egy másik fára és ott nézi az eget.*

*Deniel kijelentésén elneveti magát*
-Miért is kérnék engedélyt? Ha jobban belegondolunk, neked kell engedélyt kérni arra, hogy hozzám szólt*Mondja, majd nyelvet ölt*
-De más nemesekkel ellentétben, engem a formalitás, kis mértékben érdekel*Mondja,majd elkapja Yurit, visszaviszi a fa alá. Jobb kezében egy vízgömb jelenik meg, amit a lány arcába önt*
-Hé te, kelj fel Clem megöl ha, bajod lesz*Mondja,majd kicsit megrázza a lányt*
-Ha mondanék, bármit is, azt csak 4 szem közt tenném meg*Felpillant, Denielre, és elmosolyodik. Elveszi a vérrel teli zacskót. Körmeit jobb kezén megnöveszti, és kilyukasztja a zacskót. A lány orra alá tartja, és vár*
-Te nem kész, van még pár zacskóval, a zsákomban*Mondja, mosolyogva, majd Yuri-t figyeli*

*felkel vissza adja Denielnek a mókust és elindul kicsit messzebbre*
< Deniel csak nem értem>*és a napra megy majd el is ájul*

-Persze, jó lesz. *Mondja és Sayukira figyel. Nem is hallja Yuri gondolatait.*
-Oké, elhiszem. *Bólogat egy sort, utána meg sem mozdul.*
-Lehet, de én nem tudok. Azóta. *Mondja rezzenéstelen arccal, érzelmei még most sem látszanak, se hangján, se arcán.*
-Akkor most, hivatalosan is megengedem, hogy akármit mondj ezzel kapcsolatban. *Mondja és lenéz Sayukira.*

-Nem kérném el, megnyugtatlak, és csak hogy tisztábban láss, nekem más a kísérleti alanyom*Mondja, majd nyelvet ölt, és elmosolyodik*
-Bármin lehet mosolyogni*Mosolyog továbbra, is majd sóhajt*
-Igen, megszokhattad, de nekem akkor sem lenne szabad, ilyeneket mondanom*Mondja,majd lesüti tekintetét, de még mindig mosolyog*
~Megtanítottak, igen, de még, hogy páromat ritkítanám, ha úgy viselkednék, de azóta, egyszerűen, nincs miért nemesen viselkednem*Gondolja,majd sóhajt egy nagyot, és megnyújtózik. Megrázza fejét, és elmosolyodik*

-Kai jó lesz a mókusod neve?*mosolyog*
<Hát cuki fiú de szörnyen szomorú>*komoran gondolkodik*
- Cukika*simogatja a mókust*

-Fiú. *Mondja Yuri-nak a kérdésre válaszolva.*
-Nem kapod meg Sayuki. *Mondja a gondolataira célozva és kicsit tovább is gondolva azokat. Nem ismeri annyira Sayukit, de ilyenkor általában az szokott következni, hogy elkérik.*
-Tudom, de nincs min mosolyogni. *Mondja ugyan olyan hulla merev arccal, mint eddig.*
-Semmi baj, nem zavar, már hozzászoktam. *Mondja és meg sem mozdul. Azóta így ül, amióta idejött.*

-Ah anyám*Motyogja, majd a mókusra néz*
~Milyen jó kísérleti alany lenne belőle*Gondolja, és elmosolyodik.*
-Nincs, mit szivesen adom*Mosolyog, majd ásít egyet*
-Igen azt látom, mosolyogva jobban festesz, mint komoran. Ő sem örülne neki*Mondja, majd sóhajt. Észbe kap, mit mondott, és tekintetét elfordítja*
-Bocsánat, nincs közöm hozzá*Mondja,majd ismét sóhajt. Dobbant, egyet, és egy kőszék jelenik meg mögötte. Leül és a zsákba néz. Megsimogatja a tartalmát, és ismét sóhajt*

-Köszönöm de nem kellet volna*mosolyog*
-Deniel de nem tudom mi legyen ám ha tudnám mi lány vagy fiú könnyebb lenne*mondja szomorkásan*

-Nem vagyok beteg, jól vagyok, csak most kivételesen nagyon jó kedvem van. *Természetesen rossz kedve van, szokás szerint, de az átlagosnál talán egy fokkal jobb.*
-Azért, Yuri, mert nekem nincs jó fantáziám a nevekben. *Mondja és azonnal le is fagy az arcáról az a kicsi mosoly.*

*Deniel kérdésére elcsodálkozik. Felugrik mellé majd a szemébe néz. Jobb kezét Deniel homlokára, míg bal kezét saját homlokára teszi*
-Pedig nincs láza*Mondja mosolyogva,majd maga mellé ereszti kezeit*
-Egy szökevény*Mondja, mosolyogva,majd leugrik a fáról. Kinyitja tásákáj, és elővesz egy vérrel teli zacskót*
-Nem ma vettem, de azért remélem jó lesz neked*Mondja,majd odaadja a zacskót, Yurinak*
-Deniel, neked orvoshoz kell menned, valami bajod van, ha már mosolyogsz*Mondja mosolyogva,majd megérinti csengőjét. Sóhajt egyet, és meg nyújtóik. Haját megigazítja, így tetoválása el van takarva*

-Értem én-*mondja*
-De miért én adjak*a földön fekszik*
-Lehet hogy igazad van Sayuki*mondja komoran*
-Mi van benne?*mondja*

-Az nem élet, amit ők csinálnak, nem ismernek senkit, csak bújdosnak. *Mondja közömbösen és figyeli tájat.*
-Szeretnél neki nevet adni? *Kérdezi és mintha megint egy kicsit mosolyogna, de most nem hagyja abba. Nagyon ritka ez, úgy tűnik, most jó kedvében van.*
-Szia! *Köszön, de már nem mosolyog, csak vet egy pillantást Sayuki zsákjára.*
-Mi van benne? *Kíváncsiskodik egy kicsit, ami szintén nem szokása, de ma nem olyan, mint szokott.*

*Az erdő közepén, ráugrik valamire*
-Nem szöksz meg, mi az hogy a kísérletem kellős közepén lelécelsz?*Kérdezi, majd visszaváltozik. A lényt, egy meggy alakú zsákba teszi*
-Nem adtam engedélyt, a távozásodra*Mondja,majd feláll. A zsákra pillant és sóhajt. Megüti a zsákot finoman, és a zsák eltűnik*
~Ah . . . a ruhám, felszakadt*Gondolja,majd sóhajt. Elővesz egy tőrt, és meg igazítja a ruhát. Amikor befejezi, elteszi tőrét, és sóhajt egyet*
~Na ez jó kör volt*Gondolja,majd megnyújtózik. Füleit és farkát elrejti. Elindul vissza lassan. Amikor már majdnem eléri Deniel-éket megáll. Körbepillant, és meglát egy meggy fát. Elmosolyodik és odasétál*
~Tuti nem finom*Gondolja,majd eszik egyet. Elmosolyodik, és vesz még egyet, majd még egyet és még egyet*
~Ez isteniiiii*Gondolja,majd megtörli száját. Nyávog egyet, majd odasétál hozzájuk*
-Napot*Köszön, kissé közömbösen*
-Zavarok?*Kérdezi,majd elmosolyodik*
-Yuri, neked nincs szükséged vérre?*Kérdezi, mivel látja, hogy a lány elterült*
-Neveletlen vagyok, a nevem Sayuki*Mutatkozik be a lánynak. Deniel-re pillant és sóhajt*

Értem de neked a rokonaid élnek de nekem nem*Sóhajt*
Aranyos mókus*simogatja kicsit összerogyik a térde*
<Ez nem lesz jó>*Gondolja,gyorsan eldől a földre huppan*

-Az rossz. Nekem a családom többi tagja él, de senki nem ismeri őket. Bújdosnak. *Mondja a lánynak és elkezd játszadozni a mókussal.*
-Tudom, de csak játszani akar. *Mondja és mintha egy halvány mosoly jelent volna meg az arcán, de gyorsan el is tűnik, majd átküldi a mókust a lányhoz, hogy ő is játszhasson vele, ha akar.*

*A kastélyból, rohan ki, mint akit üldöznek. Éppen Deniel-ék felé rohan*
~Na de jó*Gondolja,majd amikor odaér, átugrik a társaság feje fölött*
-Bocsánatot kérek*Mondja a válla fölött, hanyagul, és fut tovább*
~Így sosem érem utol, de meg kell hogy szerezzem*Gondolja,majd egy kisebb ugrást, követően, fekete párduccá változik. Rohan, tovább, az erdő sűrűje felé*

-Jó értem *sóhajt* Megértem én az én családom lassan 4 éve nem élnek*elszomorodik de nem mutatja ki*
-Cuki a mókusod csak harapós*mondja*

-Tényleg nem zavarsz, én ilyen vagyok. *Mondja de nem mosolyog még mindig, sőt rá se néz a lányra. Igazat mondott, ő ilyen.*
-Igen azért. *Mondja Yuri gondolatiara célozva, ettől még jobban elkomorodik, de nem lehet észrevenni.*-A szerelmem, nemsokára 1 éve. Megölték és nem tudtam megmenteni. *Mondja ugyan olyan arccal, nem látszanak az érzelmei, szinte úgy néz ki, mintha halott lenne.*

Ja persze*morcosan*
Deniel miért vagy ilyen más mit a többiek?*mondja komoran*
Áú a fülem*csak fogja látszik semmi kedve nincs*
<lehet hogy valakije meghalt és ezért ilyen??>*gondolja*

-Nem zavarsz, miért zavarnál? *Kérdezi még mindig felszínesen, aztán mikor a mókus megharapja a lányt, fütyül egyet és az állat odajön hozzá.*
-Miért haraptad meg? *Súgja nagyon halkan a mókus fülébe, sokan nézték már idiótának azért, mert beszél az állatokhoz, ő is tudja, hogy ez nem normális. Más állatokkal nem is gyakran társalog, csak ezzel, hiszen ez az ő szelídített mókusa.*

Yuri Nenju és látom zavarlak*A mókushoz közeledik*
Kicsi mókuska gyere ide*Mogyorót tart a kezébe a mókus oda meg és felmászik a lányra, de a mókus harapja a fülét a lánynak*
<ú nem kiáltom el magam>*Gondolja és tűri*

-Deniel Klay. *Mutatkozik be ugyan úgy, rá sem néz és tovább nézi a tájat azzal az unott, szomorkás arccal. Ezek után nem is figyeli a lány gondolatait, inkább a sajátjaival foglalkozik, hátha ki tudja találni, hogy miért szív ő folyamatosan.*

Szia*halkan rá se néz*
<Hát ez a fiú ki a fene?És Nemes vámpír>*log a fán a szoknyája nem takarja a lábait*

*Meglátja a lányt, miközben a mókus már a vállán van.*
-Szia! *Köszön unott képpel, de oda se néz, nem éppen egy ismerkedős típus azóta az eset óta. A mókus megijedt a lánytól ezért elfutott az egyik faágon.*

*sétál halkan nézegeti a természetet,felmászik a fára és pihen*

*Megérkezik és felmászik egy fára, nekidől a törzsének és nézi a tájat. Szereti ezt csinálni, főleg, ha senki nem zavarja. Meglát egy mókust is, szereti az állatokat, ezért ad neki egy mogyorót és megsimogatja.*

Szia*felmegy a szobájába*

-Lehetséges de előtte már fel lehetett volna fedezni ezt a képességed*Mondja*
-Sokra nem mész avval ha magadat harapod meg hiába vagy éhes*Mondja komoran*
-Én sem*Mondja*
-De most mennem kell órára*Mondja majd megjelenik kezében fekete köpenye melyet felvesz de nem gombol be majd kezében megjelenik fekete táskája az aznapira szükséges felszereléssel*
-Au revoir*Köszön el majd eltűnik*

-Lehet hogy azért mert nem volt kivel lennem hisz én magányosan éltem 4 évig*Mondja*
-De nem tehetek róla éhes voltam akkoriban*Mondja mosolyog*
-Nem tudom miért*Mondja mosolyogva*

-Nem jó dolog saját magad harapdálni*Mondja komoran majd zsebre teszi kezét és ismét körbe nézz*
-Igen ezt vettem észre hogy néha elalszol*Mondja most már kissé mosolyogva*
-Csodálkozom, hogy még csak most tűnt fel a gondolatolvasó képességed*Mondja kissé elgondolkodva, hogy vajon ez miért lehet*

-Most már nem*mosolyog*
<régen elég nehéz volt>*A kezén pár harapás régebbről amit nézeget*
-Igaz én néha én elpilledek*mosolyog*

-Részvétem*Mondja komoran*
-A gondolatolvasás az jó dolog csak néha nem biztos, hogy minden gondolatot hallani kéne*Mondja*
-A vámpíroknak nincs szüksége alvásra de van aki közülünk el tud aludni én például nem*Mondja komoran*
-És sosem vagy egyedül*Mondja egy kis biztató mosollyal*

- Hát anyám és apám meghalt*mondja komoran*
-De ez jó nem?*mosolyogva mondja*
<én este nem tudok aludni de egyedül vagyok mindig>*gondolja*

-Jó de akkor el is mondanád?*Kérdezi mosolyogva*
-Igen ez nekem is feltűnt*Mondja*
~kár hogy nem tudok aludni*Gondolja*
~Még a kastélyból se nagyon van kijárás éjjelenként így elég unalmas az élet*Gondolja*

-Megtudhatod*Mondja*
-Gondolatolvasó lettem*mondja*

-Megtudhatom mi áll benne?*Kérdezi érdeklődve*
~Szóval tényleg az*Gondolja*
-Pontosan szerinted mit is mondtam?*Kérdezi érdeklődve*

-Hát félig jó félig rossz*mosolyog*
-Értem de most is mondtál valamit*mosolyog*