Étkező

*Elmosolyodik Sayuki reakcióján*
-Jó étvágyat, tanulók *Mosolyog, majd körbenéz*
-Hát igen, akiknek nincs első órájuk, azok mindig itt vannak, de tanulni azt nem tudnak*Mondja kissé közömbösen, mégis mosolyogva*
-Bár az él tanulóknak nem is kell.És aki Jane-hez jár orvoslás különórára, az meg pláne* Mosolyog, majd a lányokra néz*
-De házid, azért írd meg Clem, mielőtt, minden tantárgyból bevágok egy egyest neked, csak úgy ok nélkül*Mosolyog, majd elvesz egy almát, és beleharap.*
-Na de most nem ez a lényeg, Aiden tanár úrnak el kellet mennie. Így az ő órái vagy elmaradnak, vagy helyettesítés lesz. Ha szerencsétek van, én megyek be*Mosolyog, majd ismét harap egyet.*
-Na ennyit akartam, nekik ne szóljatok, majd meglátjuk még mi lesz*Mutat a többiekre, majd gyorsan, megeszi az almát, és feláll*
-Tényleg írd meg a házit, vagy mindenből, kapsz egy egyest*Mondja, majd int és már el is tűnik*

-Hát, már ha Aiden tanár úr előkerül. Tegnap elment, éjfél tájt, láttam a szobám ablakából, azóta még nem jött vissza*Mondja, kissé komor hangon*
-Neked is jóétvágyat*Mosolyog, majd megeszi a pirítósát. Vesz még egyet, és azt is megvajazza.*
-És igen ijedős vagyok*Mosolyog, majd lassan enni kezdi a pirítóst. Körbepillant, és megpillantja maga mellet az igazgató urat. Kissé meg hőköl, majd Clem-re pillant*

-Hogy valaki ennyire ijedős legyen*Mondja kissé gúnyolódva úgy tűnik minden visszatért a régi kerékvágásba Clem megint gúnyolódik*
-Nektek nincs is*Mondja komoran majd sóhajt és elvesz egy szülőfürtöt a tálból és azt kezdi el eszegetni úgy tűnik ő inkább gyümölcs párti ha rendes ételről van szó*
-Nekem nagyon is jó*Mondja majd egy pillanatra elmosolyodik s szeme már ismét barna színűek*
~Akkor estére megint kapok egy jó adag fejfájást*Gondolja*

*Beveri ismét a kezeit, az asztalba.Felemeli őket, és azok eléggé vörösek. Rázni kezdi őket, és fújdogálni*
-Jó reggelt neked, is*Mondja, majd lassan leteszi a kezeit*
-Köszönöm szépen*Mondja, majd elteszi a könyvét*
-Odaadhatom őket, és nincs első óránk, Aiden-nel meg pláne nincs*Mondja, majd iszik a meggy léből*
-Bocsi, csak megszokás*Mondja, a gondolatolvasásra célozva ezzel*
-Egyébként, a technikát, majd délután elkezdhetjük megtanítani, már ha neked is jó*Mosolyog,majd tovább eszik lassan*

*Clementina jelenik meg Sayukival szemben lévő helyen majd lassan ráköszön*
-Jó reggelt*Köszön s ha a lány ránéz észreveheti, hogy még vörösek a szemei*
-Ismételten jó étvágyat*Mondja miközben körül nézz az ebédlőben*
~Az első óránk Aidenel lesz*Gondolja*
~Addig még van egy kis idő addig lehet meg kéne csinálnom a házikat*Gondolja*

*Megérkezett, leült szokásos helyére a többiektől távol. Elvett két, pirítóst, és megkente őket. Poharában, ismételtet meggy lé volt. Lassan enni kezdett. Órájára pillantott, és vett egy mély levegőt*
~Még az a szerencse, hogy nincs első óra*Felsóhajtott, majd tovább evett. Az étkezőben, csak a harmadik évfolyam asztalánál ültek. Mindenki jót beszélgetett. Sayuki ismét olvasni kezdett. Egy pirítóst megevett, és a másikba épp belekezdett*

-Lehet de nekem ez most a legkevésbé sem segítene*Mondja halkan majd kezéből eltűnik az alma maradványa*
-Szerintem én is megyek*Mondja majd ő is feláll*
-Au revoir*Köszön el s ezek után kisétál a teremből majd körülnézz és eltűnik*

//OLVAD//

*Elteszi az üvegcsét, majd Clementina-ra néz*
-Jane tanárnő adta, azt mondta, ez mindenkinek beválik*Sóhajt, majd megeszi a szőlőjét*
-De én most megyek, kissé fáradt vagyok*Feláll, majd elindul*
-Szia*Elköszön,m majd, kilép a teremből, és felmegy a szobájába*

-Igen persze nincs semmi baj*Mondja halkan bár az arca azért nem teljesen azt tükrözi, hogy jól van*
-Az jó lenne köszönöm*Mondja majd rámosolyog a lányra azonban ez a mosoly kissé fájdalmassá sikerült*
-Nem kell köszi*Mondja halkan s odatolja a gyógyszeres fiolát Sayuki elé*
-Egy pár perc és semmi bajom nem lesz*Mondja halkan s szeme lassan kezd ismét barna színűvé válni*

//FAGY//

*Kissé aggódva nézi*
-Minden oké?*Kérdezi, majd Clem szemeit figyeli*
-Ha akarod megtanítalak rá, szivesen*Mosolyog, majd odanyújt neki egy gyógyszeres fiolát*
-Ved be ha nagyon fáj, ez bármilyen fejfájást elmulaszt, hiddj nekem*Mosolyog, majd leteszi elé*

-Értem*Mondja*
-Igen megszeretném tanulni*Mondja majd hirtelen fejfájás tör rá (a képességei miatt)*
~Ne már pont most?*Gondolja majd fejét lehajtja*
~10...9..8*Gondolja s egy kis idő múltán lassan de kezd múlni fejfájása*
~Na igen áldásból lett átok*Gondolja s Sayukira nézz de szemei most fekete színűek*

-Már mindent tudok, de ha nem gyakorlom, akkor kevésbé lesz hatásos*Mondja, majd felpillant rá*
- És a tanár úr segít benne, miért meg akarod tanulni?*Kérdezi mosolyogva és ketté harap, egy szőlőszemet*

~Az jó néhány év*Gondolja majd elmosolyodik s a kezében lévő almacsutka lángra lobban majd eltűnik s egy újabb almát kezd el enni*
-De nincs kedvem hozzá*Mondja halkan*
-Ennyire nehéz volna megtanulni a vérmágiát?*Kérdezi halkan inkább magától mint Sayukitól*

-Kiskorom óta*Mondja, majd megeszi*
-Hát tedd azt*Suttogja, kinyitja a könyvet és tovább olvassa*
~Ha ő nem, akkor majd mástól szerzem meg*Gondolja,majd mélyet sóhajt.Becsukja a könyvet, és a könyv eltűnik.Elvesz egy fürt kék szőlőt és enni kezdi, lassan, szemenként*

-Tulajdonképpen mióta tanulsz vérmágiát?*Kérdezi érdeklődve miközben az utolsó falatokat rágcsálja le az almáról*
~Túl sokan vannak*Gondolja*
~Még ma lehet hogy ki megyek hisz 10-re kellett volna csak visszajönnöm*Gondolja*

-Viszont kívánom* Mosolyog, de nem is nagyon figyel oda az evésre. Van, amikor csak úgy, bekapja a villáját, de nincs rajta semmi étel*
~Akkor, ma este megyek*Gondolja, majd eszik tovább.Ugyan úgy ahogy eddig.Eléggé lassan, de azért halad*

-Bocsi nem akartalak megijeszteni*Mondja halkan majd ismét harap egyet az almából*
-Jó étvágyat*Mondja mikor a lány elkezd enni, Sayukinak elég meglepő lehet a hirtelen jelem váltás de Clementina valójában ilyen csak nem szeret ilyenek tűnni*
~Egy hónap és hét éve, hogy meghaltak*Gondolja majd sóhajt s csendben eszegeti az almát*

*A köszönés eléggé váratlanul érintette, így megugrik, és beveri kezeit, és térdeit az asztalba*
-Jézus, Mária, ez fájt*Mondja, és megrázza kezeit*
-Igen, mármint, igen érdekel, érdekes dolgok vannak benne*Mosolyog, majd becsukja a könyvet és felteszi kezeit az asztalra.Lassan enni kezd*

*Clem meglátja Sayukit majd egy kis mosoly jelenik meg arcán s lassan feláll és odasétál majd a lánnyal szemben leül és hirtelen ráköszön*
-Hello*Köszön s közben a gyümölcsös tálból kivesz egy almát amibe beleharap*
-Ennyire érdekes az a könyv?*Kérdezi bár a legcsekélyebb érdeklődés sem látszódik rajta, de ez nem így van, valójában érdekli a dolog*

*Már bent ül, mindenkitől távol. Egy könyv van az ölében és olvassa. A tányérján van krumpli és rántott hús. Poharában meggy lé. Általában, 3 percenként eszik egy falatot, a könyv jobban érdekli*

*Clemnentina sétál be s látja, hogy már elég sok diák jelen van a teremben majd lassú léptekkel odasétál a harmadik évfolyamosok asztalához és leül a megszokott helyére a többiektől távol*

Egy jónagy terem, ahol a tanárok és a diákok együtt ehetnek. A tanárok itt jelenhetik be a változtatásokat és a tanórákkal kapcsolatos intézkedéseket.

6 évfolyam van az iskolában. Minden évfolyamnak, megvan a külön padsora. Reggelinél és ebédnél, bárki odaülhet ahová akar, de vacsoránál, mindenki a saját évfolyami asztalsoránál kell, hogy üljön.