Tornyok

*Clementina kezéből eltűnik a baba majd ő is eltűnik*

-Rendben, te tudod*Mondja*
-Au revoir*Köszön el de ő nem megy sehova csak hol a tájat hol a babát nézi*

-Azt hiszem, hogy megyek *Mondja*
-Viszlát *Köszön el, és elindul lefelé*

-Amúgy mit szeretnél tudni azt, hogy szeretem?*Kérdezi mosolyogva*
-Nem tudom*Mondja komoran s ismét megjelenik nála a Joshua baba*
~Miket képes kitalálni*Gondolja*

-Akkor ne mesélj *Mondja, és hátat fordít Clementinának*
-Mit tudsz hány áldozat volt tegnap? *Kérdi, és még mindig háttal áll Clementinának*

*Clementina a kérésen elneveti magát*
-De kíváncsi lett valaki hirtelen*Mondja mosolyogva*
-És nincs kedvem mesélni*Mondja mosolyogva*

-Legalább egy kicsit részletesebben kifejthetnéd *Mondja*
-Minden részletre kíváncsi vagyok *Mondja*
-Mindent mesélj el ami köztetek történt *Mondja*

-Mit meséljek el?*Kérdezi mosolyogva*
-Szerintem könnyen ki találod mi történt köztünk*Mondja mosolyogva*
-Továbbra is megszegem a szabályokat*Válaszol*

-Akkor légy szíves meséld el *Mondja*
-Tudni akarom, hogy mit is hagytam ki *Mondja*
-Mi történt köztettek? *Kérdi*
-És mi történt veled? *Kérdi*

-Igen biztos örülne neki*Mondja halkan*
~Most már csak azt kéne kitalálnom mit csináljak neki*Gondolja*
-Viszonylag sok mindenről*Mondja majd elmosolyodik*
-Mondjuk nézőpont kérdése, hogy sok vagy nem*Mondja*

-Mi lenne, ha készítenél neki valamit *Mondja*
-Szerintem nagyon örülne neki *Mondja*
~Miről maradhattam le? *Gondolja*

-Valóban*Mondja halkan majd kezét a nyakláncra teszi*
~Vajon mit adhatnék neki?*Gondolja*
~Nem is tudom*Gondolja miközben a tájat nézi*

-Vége van *Mondja*
-De attól még lehet tanulmányozni *Mondja*
-Így legközelebb talán könnyebb lesz összehangolni az egyes egyének támadásait *Mondja*

-Igen így van*Mondja komoran majd eltűnik kezéből a baba*
-De már vége van a csatának semmi értelme ezen rágódni*Mondja*
~Mit adhatnék Joshuának?*Gondolja*

-Arról már nem tehetsz, hogy egy-két önfejű diák ilyen megállapodást kötött *mondja*
-De úgy látszik, hogy valaki megszegte a megállapodást *Mondja*
-Mivel a tanárok tudomást szereztek a csatáról *Mondja*
-De még így is jobb, mintha kiirtotta volna egymást a két iskola *Mondja*

-Lehet*Mondja majd sóhajt*
-Ha minden igaz majd holnap kiderül mi történt*Mondja*
-Az igaz, hogy nem figyelhet oda mindenkire, de mindenki tudja, hogy kell idehívni az igazgatót baj esetén*Mondja komoran*

-De mégiscsak kapni fogunk mi is *Mondja*
-Szerintem mindenki meg lesz büntetve *Mondja*
-Az évfolyamelső sem figyelhet oda mindenkire *Mondja*

-Talán*Mondja halkan*
-Neked annyira nem biztos*Mondja komoran*
-Az évfolyam elsőket vonják majd felelősségre*Mondja komoran*
-Mivel nekünk kéne figyelnünk az évfolyamunkra*Mondja halkan miközben a Joshua babát figyeli*

-Akkor honnan tudtak róla? *Suttogja*
-Talán valaki megszegte a megállapodást Suttogja*
-De azért mégiscsak rossz lesz ez még nekünk *Mondja*
-Kíváncsi leszek, hogy mit kapunk érte *Mondja*

-Egészen magam sem tudom, de hallottam pár plusz infót*Mondja komoran*
-Ha jók az információim akkor a rivális iskola diákjai áttörték az iskola körülötti védőfalat és megegyeztek, hogy nem hívják az igazgatókat*Mondja komoran*

-Semmi bajom *Mondja*
-Amúgy szeretném megkérdezni, hogy nem tudod, hogy hogy kezdődött a tegnapi? *Kérdi. Reméli, hogy Clementina talán elégséges információkkal tud szolgálni*

*Clementina kissé megijed és majdnem leesik az ablakpárkányról*
-Bonjour*Köszön s kezében megjelenik a Joshuától kapott baba*
-Én eddig is jól voltam*Mondja*
-Te jól vagy?*Kérdezi mosolyogva*

*Shirley érkezik meg. Meglátja Clementinát, és odamegy hozzá*
-Szia *Köszön*
-Jobban vagy? *Kérdi*

*Clementina sétál fel a toronyba szobájából jövet ahol a vázába rakta a rózsát*
~Nincs sok kedvem még holnap az igazgatóval is beszélni*Gondolja majd leül a ablakpárkányra*

*elmegy ő is*

-Na azért*Mondja mosolyogva*
-De bocsáss meg nekem most mennem kell még el kéne intéznem valamit*Mondja majd feláll*
-Au revoir és türelem**Mondja mosolyogva majd sietős léptekkel sétál le a toronyból*

-Tudom értettem*mosolyog*

-Sajnos nem tudok jobbat egyenlőre*Mondja komoran*
-De attól függetlenül azért nyugodtan lehet boldog*Mondja*

Jó értem addig is ki kell bírom*a szemén semmi érzés nem látszik*

-Igen ez így van*Mondja mosolyogva*
-De te is lehetsz boldog Denielellel*Mondja*
-Csak adj neki egy kis időt és ne erőltesd a dolgot*Mondja most már kissé komorabban*

-De te boldog vagy Joshuával*mondja*

//OLVAD//

-Értem*Mondja komoran*
-Először is a szívünknek nem tudunk parancsolni így ne okold magad azért mert szereted*Mondja*
-És szerintem csak idő kell neki*Mondja egy kis biztató mosollyal*
~Pont én adok tanácsokat?*Gondolja majd a kezében lévő rózsára nézz s emiatt még jobban mosolyog*

Jó elmondom*sóhajt*
Szeretek egy fiút de neki már meghalt és gyászolja és bánt hogy én is akarom*elpirul*

//FAGY//

*Clementina Yurira nézz majd sóhajt*
~Aha persze*Gondolja*
~Könnyen észreveszem ha valaki szomorú*Gondolja*
-Megbeszéltük hogy barátok vagyunk és javíts ki ha nem jól tudom de egy barátnak elmondhatod ha valami bánt*Mondja egy kis biztató mosollyal*
-De nem szeretném erőltetni ha ne akarsz beszélni róla akkor ne beszélj róla*Mondja*

-Semmi nem bánt*mondja*

*Clementina csak bólint egyetértését jelezve*
-Remélem is*Mondja mosolyogva majd megpuszilja Joshua arcát*
-De csakis a te kedvedért*Mondja mosolyogva majd még nézi ahogy a fiú zuhan majd eltűnik ezek után arca kissé komorabb lesz s odasétál Yurihoz és leül mellé a lépcsőre*
-Nekem nyugodtan elmondhatod, hogy ha valami bánt*Mondja*

-No, látom ide én most nem kellek*Mondja,majd feláll. Leporolja nadrágját, és megnyújtózik*
-Jobb ha én most kettesben hagylak titeket*Mondja,majd odasétál Clemhez*
-Holnap találkozunk*Mosolyog, majd ad a nyakára egy csókot. Az ablakhoz sétál*
-Legyetek rosszak*Majd leugrik az ablakból. Bár métert zuhan, majd eltűnik*

Sziasztok semmi bajom*a lépcsőn ül háttal nekik*
<Nem érdekel fáj akkor is szeretem de nem lehetek önző>*kínosan érzi magát*

-Én mindig kedves vagyok*Mondja mosolyogva s viszonozza a csókot*
-Úgy tűnik te pár nap alatt jobban megismertél mint bárki más*Mondja mosolyogva majd ad egy puszit Joshua arcára s feláll*
-Igen én is hallom*Mondja már kissé komorabban*
-Bonjour*Köszön majd ezek után egyenlőre nem szólal meg mivel Joshua feltette helyette a kérdést*

-Köszi*Mondja,majd ő is ad egy puszit, és elmosolyodik*
-Kedves vagy, nem értem, most melyik az igazi éned?*Kérdezi, majd elneveti magát, és megcsókolja*
-Biztosra veszem, hogy az amit nekem mutatsz. Ehez, kétségem sem fér*Mondja, mosolyogva, majd megöleli. Amikor meghallja a szipogást, hátra pillant*
-A barátnőd az, szerintem meg kéne vigasztalnod*Mondja, ,majd elengedi lassan a derekát*
-Szia Yuri, mi a baj?*Kérdezi kezdés kép*

*lassan sétál fel halkan hogy senki ne vegye észre,szipogni is halkan*

*Csendben hallgatja a fiú szavait majd mikor az befejezte már ő sem olyan mosolygós mint eddig*
-Nagyon sajnálom*Mondja együtt érzően s ad egy puszit Joshua arcára hátha az valamennyire felvidítja*

-Decembermen születtem. Olyan nemességgel, mint te, gondom nem volt semmiben. A szüleim tanítottak. Mindent,amit csak jónak hittek. Született egy öcsém Zachary*Itt elhallgat, majd elszomorodik, és tekintetéről eltűnik a mosoly*
-Sátorozás alkalmával, egy medve támadt ránk, és megölte az öcsém. Az volt az első alkalom, hogy öltem. Édesanyám, öngyilkos lett, nem sokkal az öcsém temetése után*Itt még jobban elszomorodik,majd elfordítja tekintetét*
-Édesapám, miután megtanította, a vérvonal képességem meghalt. Ezután beiratkoztam*Mondja,majd sóhajt. Arca továbbra is komor. Ez tőle igen szokatlan*

*Clementina fejét ráhajtja a fiú vállára és úgy figyeli a tájat*
-Úgy tűnik*Mondja*
-Csak nyugodtan*Mondja mosolyogva*
-Szegény Yuri*Mondja halkan s kissé elszomorodik tekintete majd mikor a fiú ismét megszólal rá nézz már mosolyogva*
-Igen az biztos, hogy elég szókimondó, de ez így van jól*Mondja továbbra is mosolyogva majd viszonozza a csókot*
-Mesélnél egy kicsit magadról, mármint a múltadról vagy nem is tudom inkább arról mesélj amiről szeretnél*Mondja mosolyogva*
-Bár ha nem szeretnél semmit sem az sem baj*Mondja mosolyogva s ad Joshuának egy puszit*

*Mosolyog, majd amikor Clem közelebb ül hozzá, a derekára teszi a kezét*
-Igen egyet értünk és örülök ennek a sok elpirulásnak*Mosolyog, majd a tájra néz*
-Ahogy látom, a barátnődnek akadt olyan alkalmakra is társa*Mondja,majd elmosolyodik*
-Jajj, kezdem átvenni, Sayuki beszólásait*Mondja, majd sóhajt egy nagyot, és megpuszilja a lányt*
-Vagy mégsem, az a fiú már 3 éve a halott kedveséért van oda, valakinek helyre kéne tenni*Mondja, majd elgondolkozik*
-Sayuki, neki eléggé szókimondó modora is van, talán ő, majd holnap utána járok*Mondja, majd még egyszer megcsókolja a lányt*

~Hát még én hogy örülök neki?*Gondolja mosolyogva*
-Úgy tűnik ebben egyet értünk*Mondja mosolyogva majd mikor a fiú megcsókolja kissé meglepődik de attól függetlenül viszonozza a csókot s ismét elpirul jobban mint eddig valaha majd mikor a csóknak vége Clementina mosolyogva szólal meg*
-Új rekord egy óra alatt négyszer is elpirultam*Mondja mosolyogva s kissé közelebb "megy" az ablakpárkányon Joshuához*

-Ennek nagyon örülök*Mondja mosolyogva*
-Nekem a kék és a vörös*Mosolyog, majd amikor Clem megöleli viszonozza azt*
-Értem, szerintem is gyönyörű egy virág*Mondja,majd elengedi Clem-et, de mielőtt teljesen eltávolodna a lány megcsókolja*

-Igen én is úgy vélem*Mondja mosolyogva*
-Nem is tudom találd ki*Mondja mosolyogva s szemei ismét barna színűek lesznek*
-Ha gondolod azt is kapsz*Mondja majd a vörös rózsára nézz*
~Gyönyörű*Gondolja majd mikor Joshua felé nyújtja a virágot el is veszi majd azt nézegeti egy darabig de végül válaszol*
-Eltaláltad mivel a vörös rózsa a kedvencem*Mondja mosolyogva miközben a fiúra nézz majd hirtelen ötlettől vezérelve átöleli*
~Sokan azt mondják túl szokványos, de nekem akkor is ez tetszik a legjobban*Gondolja majd elengedi a fiút*

-Oh, nem is tudom, talán mindig*Mondja, mosolyogva, majd amikor a puszit kapja egy hatalmas vigyor jelenik meg arcán*
-Oh miért is kaptam?*Kérdezi, majd a lányra pillant, és mosolyog, a lány éppen eltűnő pirosságán*
-Köszönöm, de ezt csak tükörrel tudom nézni*Mondja,majd egy vörös rózsát tart kezében*
~Szép virág, de a kék sem rossz, a fehér rózsa a csend jelképe, a fekete, Sayuki egyik kedvenc virága*Gondolja,majd elmosolyodik*
-És neked, melyik a kedvenc virágod?*Kérdezi,majd odanyújtja a virágot*

-Igen már kétszer*Mondja mosolyogva*
-Te mikor is nem vagy kíváncsi?*Kérdezi miközben a fiúra nézz még mindig*
-Talán előfordul az is*Mondja mosolyogva s mikor Joshua megpuszilja az arcát ismét elpirul*
-Ez nem ér*Mondja mosolyogva majd egy pillanatra elgondolkodik s közelebb hajol a fiúhoz majd ő is add egy puszit a fiú arcára majd mosolyogva figyeli a fiú reakcióját*