Padok

*Kissé meglepődik azon hogy Joshua megjelenik előtte s a kérdésen elmosolyodik*
-Jó estét Monsieur*Köszön mosolyogva miközben Joshuára nézz*
-Már jól*Mondja kissé titokzatosan mosolyogva majd ismét a holdra nézz*
-És ön hogy van ezen a szép estén?*Kérdezi*
-Nem ülsz le?*Kérdezi mosolyogva*
-Nem eszlek meg megígérem*Idézi mosolyogva a fiú szavait*

*Megérkezik. Körbenéz, majd meglátja Clem-et és elmosolyodik. Megjelenik előtte*
-Jó estét Madam, hogy van ezen a kellemes, felhőtlen, hold sütötte estén?*Kérdezi, mosolyogva*

*Clementina sétál le szokásos fekete ruhájában majd leül az egyik padra majd felnézz az égre s a holdat kezdi el figyelni*

-Igen, szia*Köszön el, majd elővesz egy könyvet és olvas tovább-
~Én sem lógnék, ha nem lenne rá szükségem*Gondolja, majd előveszi zsebéből a kikérőt.Összepakol, és felmegy a szobájába*

-Lógsz az órákról mi?*Kérdezi majd kiveszi kezét a zsebéből*
~Sajnos én nem tehetem meg...*Gondolja majd sóhajt*
-Én megyek most már órára*Mondja*
-Au revoir*Köszön el majd eltűnik*

-De én nem megyek be, ma a többi órára*Mondja,majd felpillant rá. Mosolyogni kezd, és az elsősök bemennek, mind egy szálig*

-De nem jön be neki*Mondja majd eltűnik a fiú körül a tűz és ő inkább rögtön el is megy innen*
-Annyira van neked órád mint nekem*Mondja komoran*

-Megeshet, vagy csak a lányoknál akart bevágódni*Mondja,majd felsóhajt, a csutkát elégeti, és elpakolja a füzetét*
-Ideje lenne, órára menned*Mondja, kis gúnyos mosollyal*

-Hát igen körülbelül én is akkor lehettem ilyen*Mondja mosolyogva miközben az elsőst figyeli*
-Az, de nem mindenki lehet olyan tehetséges mint mi*Mondja s a fiú majdnem a tűz körbe esett de szerencséjére azért nem landolt benne*

-Lehet, olyan 3 évesen voltam ilyen béna, de elsőben, valahogy jobban ment nekem*Mondja, majd elmosolyodik, és egy kis földrengést csinál az elsős alatt*
-Ahogy látom, eléggé béna az újonc*Mondja mosolyogva, majd Elengedi, és a fiú hanyatt esik*

-Azt azért kétlem hogy nem tehetsz róla*Mondja majd ő is az elsősre pillant*
-Csak te én nem*Mondja mosolyogva majd mikor ez elsős röhögni kezd "véletlen" létrehoz egy tűzkört a fiú körül*

*Felpillant rá*
-Megeshet, bár nem tehetek róla*Mondja, majd ovább eszi almáját. Az egyik elsős, épp gyakorolja a vízmágiát, amit elvétett, és Sayukiék felé tart*
-Mi is ilyen bénák voltunk elsőben?*Kérdezi, majd kezét felemeli, és int.A víz visszafordul, és eltalálja a fiút, aki nekicsapódik a fának*
-Hupszika*Mosolyog, majd tovább eszik. A fiú fel kell lesöpri magát, és röhögni kezd*

*Clementina sétál oda Sayukihoz lassú léptekkel zsebre tett kezekkel*
-Üdv*Köszön majd zsebéből kivesz egy szemüvegtokot amiből kiveszi napszemüvegét*
-Fogadni mernék, hogy megint 5-ös dogát írtál*Mondja miközben felveszi napszemüvegét és elrakja annak a tokját*

*Megérkezik, majd leül az egyik padra.Elővesz egy almát, és azt eszegeti.Eléggé lassan harap bele, és eléggé apró darabokat eszik.Vannak már páran lent, főleg alsóbb évesek.*

Egy jó nagy füves terület. Tele van padokkal, fákkal.