Tornyok

-Már kétszer*Mondja egy nagy mosollyal*
-Kíváncsi vagyok, mi vehet rá még, hogy elpirulj*Mondja,majd elgondolkozik*
-Hát remélem, eléggé érdekesek lesznek*Mosolyog, majd csettint*
-Rájöttem*Oda hajol a lányhoz, megfogja az állát, és egy puszit, add az arcára*

-Úgy tűnik*Mondja mosolyogva s amint Joshua megfogja a kezét ismét elpirul*
-Igen, majd ha nem bírok elaludni akkor majd a kezemet nézegetem*Mondja mosolyogva*
-Nem, nem szoktam*Mondja kissé komoran de mikor Joshuára nézz ismét elkezd mosolyogni*
-Nem vágtál hülye fejet*Mondja mosolyogva*

-Még nevet is, egyre ügyesebb vagyok*Mondja mosolyogva. Megfogja a másik kezét, és arra is add egy csókot*
-Most már, mind a kettő érdekes*Mosolyog, majd a felhőre pillant, ami egyre távolabb kerül*
-Köszönöm, ezeket bóknak veszem*Mosolyog, majd a lányra pillant*
-Miért is? Mással nem szoktál, se nevetni se elpirulni?*Kérdezi, kisé furcsán néz, majd elneveti magát*
-Eltudom képzelni, milyen hülye fejet vágtam*Mosolyog, majd a tájat nézi*

*Clementina szolidan felnevet a mondottakon*
~Ha veled vagyok nem olyan meglepő*Gondolja miközben a tájat figyeli*
-Hát igen nem sokan láttak még elpirulni*Mondja mosolyogva
-Igen mert te mindent tudsz nem de?*Kérdezi mosolyogva bóknak nem pedig sértésnek szánva*

-Ha ennyire érdekes, a másikra is adok egyet*Mondja mosolyogva*
-És igen, a hallottak alapján, tényleg meglepő*Mosolyog, majd a kastély falait nézi*
-Na ugye, én tudtam, hogy az macska*Mondja mosolyogva,majd a lány válaszát várja*

-Nem azért néha neked is lehet igazad*Mondja mosolyogva majd a tájra nézz*
-Nagyon meglepő de igen*Mondja s ismét Joshuára pillant*
-Szerintem te magad is kitalálod, hogy miért pirultam el*Mondja mosolyogva*
-De amúgy meg igen*Mondja s most jobb kézfejét kezdi el nézegetni most valamiért túl érdekesnek találja*
-Hát ha nagyon megnézem akár az is lehet*Mondja miközben ismét Joshuára nézz mosolyogva*

-Lehet, de nem mindig*Mondja,majd leül Clem mellé*
-Csak nem elpirult, Madam?*Kérdezi, mosolyogva*
-Netán a csóknak köszönhetem, hogy ismét láttam elpirult arcát?*Érdeklődik, mosolyogva. Majd az égre pillant*
-Az akkor is egy macska, bárki bármit mond*Mosolyog, és a lány tekintetét fürkészi*

-Néha azért Sayukinak is lehet igaza nem de?*Kérdezi mosolyogva*
-Máskor nem biztos*Válaszol a lánynak*
-Au revoir*Köszön el s mikor Joshua csókot lehel kezére kissé elpirul ezért elfordítja tekintetét a fiúról*
-Egyre jobban*Mondja továbbra is mosolyogva miközben a fiúra nézz*
-És ön, Monsieur hogy van ezen a szép estén?*Kérdezi majd lassan odasétál az ablakpárkányhoz*
-Leülhetünk*Mondja mosolyogva s leül a párkányra, de továbbra is a fiúra nézz*

-Eeeeeehhhhhhhh. . . na de Clem miért nem mellettem álltál ki?*Kérdezi, majd Sayukira pillant*
-Szia, és nagyon vicces, még mindig*Mondja,majd sóhajt, feláll, odasétál Clem-hez*
-Üdvözlöm ma este Madam*Meghajol,majd egy csókot lehet Clem jobb kézfejére*
-Hogy van ma?*Kérdezi, majd elengedi Clem kezét.*
-Nem ülünk le?*Kérdezi, majd egy nagy mosolyt mutat*

-Hááá ennyi, én győztem*Mondja, nagy mosollyal*
-Köszönöm*Mondja Clemnek, majd elmosolyodik*
-Szia*Köszön,majd a napra pillant sóhajt, egyet, és elszomorodik*
-Lement . . . .na akkor én is lemegyek*Mondja,majd feláll, felveszi cipőjét, és lelép az ablakpárkányról*
-Sziasztok, és élményekben gazdag estét*Mondja,mosolyogva,majd lesétál a lépcsőn*

*Clementina sétál fel a toronyba mosolyogva majd mikor meglátja a többieket lassú léptekkel odasétál hozzájuk*
-Sziasztok*Köszön mosolyogva s hallja, hogy ép miről beszélnek*
-Nem akarlak megbántani Joshua de szerintem az tényleg fagyinak nézz ki*Mondja kissé elgondolkozva*

-Nem meggy darabos fagyi, az egy macska*Mondja, és a felhőre mutat*
-Ha mondom, hogy macska*Mondja, teljes komolysággal*
-Én mondom, akkor az úgy is van*Jelenti ki határozottan*

-De ha nem macska, hanem az egy meggy darabos fagyi*Mondja, tejes komolysággal*
-Köszönöm, ezt azt hiszem bóknak fogom értelmezni*Mosolyog, majd a felhőre pillant*
-Az akkor is meggy darabos fagyi, bárki bármit is mondjon*Mondja,majd a napot nézi, ami hamarosan végleg lenyugszik*

-Nem vagyok valami jó, de a mosoly, mindenkin segít*Mondja, majd elmosolyodik*
-Az ott egy macska*Mondja, az iménti felhőre célozva. Végigméri Sayukit, és elmosolyodik*
-Látam, elszabtad a ruhádat*Mondja, majd elneveti magát*
-Ne értsd félre, de még hozzád képest is kissé furcsa*Mondja, mosolyogva*

-Jé, uram, magát itt látni*Mondja,msolyogva, és a naplementére tekint ismét*
-Igen gyönyőrű*Mondja,majd sóhajt, a felhőre pillant, és ismét a napot nézi*
-Kár, hogy rövid ideig tart*Mondja, kissé komoran, majd ismét elmosolyodik*
-Jól vagyok, és ön?*Kérdezi, kíváncsian*

*Sayuki, mellet jelenik meg. Leül mellé, és a naplementét nézi*
-Jó estét, gyönyörű naplemente*Mondja mosolyogva*
-Hogy van ma, kisasszony?*Kérdezi, továbbra is mosolyogva. Az egyik felhőre pillant, és még nagyobb lesz a mosolya*

*Rohan fel a lépcsőn a nyugati toronyban. Az egyiken megcsúszik, és hasra esik.*
-Oh, ne már, de béna vagyok*Morogja,majd fel áll. Leporolja, magát és ismét futni kezd*
-Még időben*Mondja,majd az ablakpárkány közepére ül. Lábait lelógatja, de előtte leveszi cipőjét, amit maga mellé leteszi*
~Itt a legszebb, a naplemente, és a napfelkelte*Gondolja, és a naplementét nézi*

*Bólint, majd eltűnik*

- Remélem igen... megismerkedtem három lánnyal, akik akár a barátaim is lehetnének, de mind olvas a gondolataimban *Sóhajt*
- Olvasni való... hmm... hát az nekem is lenne *Gondolja*
- Nem kell köszi, eltalálok egyedül is *Mondja*
- Menj csak nyugodtan a dolgodra *Mondja és elmegy*

-Nem baj ha sokat beszélsz*Mondja, mosolyogva*
-Köszönöm a bókot*Lelép az ablak párkányról,majd a lányra néz*
-Nem tudom még, ez a holnaptól függ*Mosolyog, és megnyújtózik egy jó nagyot*
-Én megyek, olvasni valóm van még bőven*Mosolyog, majd az égre pillant*
-Elkísérjelek, a háló szobádig?*Kérdezi,majd a lányra pillant*

*Mosolyog*
- Csak úgy, mint kötőszót *Vonja meg a vállát*
- Nem tudom, ilyen a természetem. Mindig többet mondok, mint kellene. Ezáltal aki nem olvas a gondolataimban, az is mindent meg tud rólam egy... hét alatt *Magyarázza*
- Látod? Már megint. *Mondja*
~ Na ez igazán remek ~ *Gondolja*
- Szép a mosolyod *Jegyzi meg, csak úgy magának*
- Szóval akkor meg tudsz tanítani? *Kérdezi*

-Na, mosolyogj és akkor megbocsátok*Mondja, mosolyogva*
-És mi amúgy, vagy azt csak úgy, mint kötőszó alkalmaztad?*Kérdezi,majd hátrább lép*
~Kicsit, furcsa, de ez csak azért van, mert nimfa*Gondolja,majd sóhajt, és az égre pillant, majd ismét végigméri a lányt*
-Miért beszélnél sokat?*Kérdezi kíváncsian, még mindig 1000 karátos mosolyával*

- Tényleg *Kérdezi*
~ Ez tetszik... csak ne nyúlkáljanak a gondolataimban. ~ *Gondolta, és a fiúra nézett*
- Meg tudod tanítani nekem? *Kérdezi mosolyogva*
- Az 51% sok nekem.... légy szíves! *Kérleli, és beleszagol a rózsába. Ő is feláll.*
- Bocsánat amúgy... *Mondja*

-Nyugi*Mondja,majd feláll*
-Neked mi a bajod?*Kérdezi, majd elé áll*
-Ha akarod, nem olvasok a gondolataidban ígérem*Mondja, majd az égre néz*
-És nyugi, az iskola, csak fele tud a gondolatokban olvasni, vagyis 51%-a*Mondja bíztató mosollyal*
-És különben is, meglehet tanulni, elzárva tartani a gondolatokat*Mosolyog*

- Köszönöm *Mondja és elveszi a virágot*
- Ami azt illeti igen *Mondja és a földet bámulja*
- Szóval te is gondolatolvasó vagy *Rázza a fejét*
- Nem hiszem el, hogy sosem maradhatok egyedül a gondolataimmal *Fakad ki*
- Miért nem lehet egyszer az életben úgy csevegni valakivel, hogy megtarthatom magamnak mit gondolok? Amúgy is mindig túl sokat beszélek! *Mondja, és elfordul*
- Hihetetlen! *Morogja*

-Nem kell félre érteni, az átlátszó részt*Mondja mosolyogva*
-Éreztem én, hogy el akarsz csábítani*Mondja,mosolyogva*
-Semmi, csak szemügyre vettelek*Mondja, majd elmosolyodik*
-Mi az, csak nem rég voltál pasival?*Kérdezi, gonosz mosollyal. Egy kék rózsa jelenik,meg nála,majd odaadja a lánynak*
-Nem tudom, melyik színt szereted, de szerintem, ez a legszebb színű*Mosolyog, és a lány felé nyújtja*

- Átlátszó? *Kérdezi...*
~ Ezt meg hogy érti? Én tényleg kikapcsoltam... a többiről nem tehetek ~ *Gondolja őszintén. A szeméből is ez sugárzik*
- Tudom, hogy csak cukkol... de akkor is *Mondja és sóhajt, majd amikor a fiú végigméri elpirul*
- Mi az? *Kérdezi*

-Átlátszó vagy*Mondja,majd felé fordul*
-Elhiszem, hogy nincs senki, de attól nem kéne képességet bevetni*Mondja,mosolyogva*
-Nem ülsz le?*Kérdezi, mosolyogva*
-És ne figyelj Sayuki megjegyzésére, ezt csak cukkolásból mondja*Mosolyog, majd végigméri a lányt*

*Fölszisszen*
- Ez azért már túlzás *Motyogja, és ő is az eget nézi*
- Értesz a csillagokhoz? *Kérdezi búgó hangon*
- Én csak néhány csillagképet ismerek... *Mondja, és akaratlanul is kikapcsolja az erejét, már csak a különleges mozdulatoknál működik*
~ Nem is akarom ezt... hogy ezért szeressenek ~ *Gondolja letörten, de gyorsan összeszedi magát*

-Jane tanárnőnek*Mondja, mosolyogva,majd feláll*
-Ennyit akartam,magatokra hagylak titeket*Mosolyog, majd elindul*
-Legyen khm . . . érdekes és élmény dús estétek*Mondja, az élmény dús szót, igen erősen, kihangsúlyozva*
-Csáóka*Köszön,majd lesétál a lépcsőn. Egy altató dalt dúdolgatva*

-Köszi, de a sebtapaszra nem lesz szükség*Mondja mosolyogva*
-Igen az vagyok*Mondja. A lány trükkje,most nem jött be, mert épp háttal volt neki Joshua*
-Na akkor jó*Mosolyog, majd az égre néz*

*Fintorog, amikor a véres dolog történik. Sóhajt és a fiúra néz*
~ Nehéz eset... ~ *Gondolja*
- Nemesi vámpír vagy, ugye? *Kérdezi mosolyogva, és teljesen bekapcsolja a nimfa erejét (ami csak a férfiakra hat)*
- Velem is minden rendben van *Mondja, és hátradobja a haját. Szereti a kihívásokat*
- Mi volt ez a csapolás? *Kérdezi Sayukitól, és nekidől a falnak*

-Oh, köszönöm szépen*Mosolyog,majd elővesz egy kis szíjat, amivel elszoríthatja a karját*
-Szia*Mondja,majd felsóhajt*
-Oké, addig beszélgessetek*Mondja,majd ráteszi a szíjat, és elszorítja a kezét. Lefertőtleníti a véna körüli részt. A tűt finoman szúrja belé, majd elkezdi csapolni a vért. Amikor 5 üvegcse is megtelik, leveszi a szíjat.A tűt finoman húzza ki belőle, majd egy sebtapaszt rak a szúrás helyére.*
-No, készen is vagyunk*Mondja,majd elteszi a felszerelését.A vért egy kis hűtő dobozkába teszi*

-Önnek is kisasszony*Köszön,mosolyogva,majd végignézi, ahogy a lány átváltozik*
-Igen, szívesen adok belőle neked*Mondja, mosolyogva,majd odatartja bal karját*
-Szia*Köszön, mosolyogva*
~Kissé furcsán érzem magam . . . *Gondolja,majd szabad karját fejéhez emeli*
-Joshua Tiner*Mutatkozik be, ő is*
-Minden rendben van*Mondja, kissé akadozva*
-És veled?*Kérdezi. A nimfák ereje rá igen lassan hat*
-Közben csapolj meg nyugodtan*Mondja Sayukinak, és köhint egyet. Elengedi fejét, és a lányra pillant*

*Felmegy a toronyba, miután mindent elvégzett a mai nap. Észreveszi a többieket*
- Oh... Sziasztok! *Köszön, és észreveszi a srácot*
~ Na végre ~ *Gondolja*
- Nymphie Tion vagyok *Mutatkozik be, és beveti (nimfa), csábító mosolyát*
- Hogy vagy? *Kérdezi*

*Megérkezik, perzsa macskaként, majd ráugrik Joshua hátára*
-Jó estét*Köszön, majd leugrik mellé, és visszaváltozik*
-Szükségem lenne egy kis vérre, tőled*Mosolyog, majd elővesz egy tűt és egy üvegcsét, amibe beleteheti a vért*
-Már ha benne vagy, hogy adj nekem a nemesi vérállományodból*Mondja, mosolyogva, majd felpillant az égre*

*Megérkezik a déli toronyba. Körbenéz, de nem lát senkit. Leül az egyik ablakba,majd a kastély környékét nézi. Sóhajtás kíséretében, felhajt, egy üvegcse vért. Újabb sóhajjal, eltünteti az üvegcsét, majd az eget nézi*

-Rendben van*Mosolyog,majd Joshua-t nézi, amint feláll*
-Továbi kellemes estét, a te szavaiddal élve*Mondja,majd ekkor odasétál hozzá Joshua*
-Nem felejtem el, és állom a szavam*Mondja,majd kissé elpirul.Amikor Joshua eltűnik, kissé meg könnyebből. Ott marad még egy kicsit, majd lesétál a lépcsőkök, ki a kastély falai közül*

-Igen, igazad van, besötétedett*Mosolyog, majd feláll, és leporolja ruháját*
-Nos, én most megyek*Mondja mosolyogva,majd odasétál Sayukihoz*
-Ne felejtsd el betartani az ígéreted*Mondja mosolyogva,majd megpuszilja a lány homlokát és eltűnik*

*A felhőre pillant,majd megcsóválja a fejét*
-Nem-nem az ott egy meggy darabos fagyi. Látod, ott kiáll,amit te fülnek nézhettél az egy meggy darab.A macska farka,meg egy egész megy szára*?Mondja, mosolyogva*
-Enni kéne meggy fagyit, meg meggyes sütit, meggy lével*Mondja, mosolyogva, majd az égre pillant*
-Besötétedett*Mondja, kissé szomorúan, majd sóhajt, és megnyújtózik*

-Hm . . . hm . . .valóban, a fénye, is szép*Mosolyog, majd felemeli a kezét, és az egyik bárányfelhőre mutat*
-Az ott egy macska*Mondja, teljes komolysággal*
-Borki bármi mást állít az egy összegömbölyödött macska* Mondja,mosolyogva,majd leereszti kezét*
-És egyébként, hallom kijössz Clem-mel*Mosolyog, majd elgondolkozik*
-Hallottad, te már valaha nevetni azt a lányt?*Kérdezi érdeklődve, és Sayuki tekintetét fürkészi*

-Igen, valóban kár*Mondja,mosolyogva,majd az égre pillant*
-De a fénye, tovább marad meg*Mosolyog, majd a denevérre pillant*
-Igen igazad van, akinek ilyen a feje, arra utaznak a denevérek*Mondja, mosolyogva,majd tovább kémleli az eget*
-És igen, számomra ez jó móka és olyan jó, amikor elérem az úti célom végét*Mondja, mosolyogva,de tekintete, továbbra is az égen van*

-Igazad van, tényleg nem tudod*Mondja ismét mosolyogva. Megtörli száját, és elteszi az üvegcsét*
-De, ahogy hallom jó lehet, és a lihegés is arra utalt, még az előbb*Mondja, ezt is mosolyogva,majd lehúzza fejét, mert egy denevér, majdnem nekirepült*
-Milyen kedves, biztos nem tetszik neki az arcom*Mondja, mosolyogva, majd sóhajt, amikor a nap lebukik a hegyek között*
-Kár, hogy ilyen rövid ideig tart ez az egész*Mondja, hangja kissé szomorkás, de arca csupa önfeledt mosoly*

*Összerezzen a köszönésre, majd felpillant, és elmosolyodik*
-Önnek is uram*Mondja, mosolyogva,majd a naplementét nézi*
-Igazad van, de így sokkal élvezetesebb. Főleg az akadályugrások*Mondja mosolyogva*
-Bár, mondjuk te ezt nem érted, milyen jó átugrani mások fejét, és épp, átférni, két termetes, izzadt fiú között*Mondja,mosolyogva,majd a fiúra pillant, észreveszi a vért, és már ismét a naplementén jár az esze*
~Jajj de régen, volt ilyen élvezetes a futás. Alig várom a következő alkalmat*Gondolja, és büszkén elmosolyodik*

*Nem sokkal Sayuki után érkezik meg. Körbepillant, és meglátja a lányt. Elmosolyodik, majd odamegy hozzá*
-Jó estét*Köszön, mosolyogva,majd leül a lány mellé*
-Látom futottál. Én mondtam már nem is egyszer, hogy hamarabb indulj el*Mondja mosolyogva,majd a naplementét nézi*
-Tényleg szép*Mosolyog,majd elővesz egy kis vérrel teli üvegcsét, majd elfordul és megissza*

*Majd orra esik, úgy siet fel a nyugati, toronyba. Amikor felér, nekidől a falnak és liheg*
~Anyám . .. majdnem nekimentem a felsőbb éveseknek*Gondolja, még mindig lihegve*
~De ideértem, és még épp időben*Gondolja,majd az ablakhoz megy. Leül nagyon közel az ablak jobb oldalához és a naplementét nézi*
~Szerencse, olyan szééép*Gondolja,majd elmosolyodik. A levegőt, egyre lassabban veszi, de még mindig liheg egy kicsit*

Az iskolát 4 torony veszi körül. A tornyok mindegyike egy-egy égtáj felé fordul. Mindent lehet rajtuk látni. A toronyból, bármit lehet látni, a ami a kastély körül történik. Ide lehet jönni, ha egyedül akar lenni az „ember”. A toronyban 4 db. ablak van. Az ablakokban nincsenek üvegek. Eléggé szélesek és nagyon. Egy párkán 1,5 méter széles.